Láttátok már ti, milyen ritka Japánban az 1-es típusú diabétesz?

2026 tavaszán Japánba akartunk menni a tavaszi szünetben. Nem mentünk. Nem azért, mert meggondoltuk magunkat, hanem mert sehogy sem jött ki úgy a lépés, hogy mindenki egyszerre legyen itthon. Azt mondtuk: jó, akkor majd ősszel. Aztán az ősz is felülíródott, mert a mi életünkben csak egyszer lesz 100 éves a 66-os út, és itthon elég gyorsan megszületett az egyhangú döntés: Japán átcsúszik 2027 tavaszára.

De én közben már gyűjtöttem az információkat. Mert ha az ember 1-es típusú diabétesszel élő gyerekkel utazik, akkor nemcsak azt nézi meg, hol van a legszebb cseresznyevirágzás, hanem azt is, milyen az ellátás, mit tudnak a pumpákról és a szenzorokról, mennyire lehet angolul kommunikálni, és vajon mennyire néznek majd furcsán egy gyerekre, akinek technika van a testén.

Hát ha néznek, néznek. Csak legalább tudjam előre, hogy nézni fognak. Ha értitek, mire gondolok.

És akkor elkezdtem megnézni, milyen gyakori Japánban az 1-es típusú diabétesz. Na, ott ültem a gép előtt, és konkrétan néztem az adatokat.

Japánban a gyermekkori 1-es típusú diabétesz előfordulása meglepően alacsony. Egy japán vizsgálat szerint a 0–14 éves korosztályban körülbelül 3,9 új eset jut évente 100 000 gyermekre. Magyarországon ugyanez az érték nagyjából 21–23 új eset 100 000 gyermekre évente. Vagyis nagyon leegyszerűsítve: nálunk körülbelül ötször-hatszor gyakrabban jelenik meg az 1-es típusú diabétesz gyermekkorban, mint Japánban.

És itt ültem, és azon gondolkodtam: mi a fene történik Japánban?

Mert ilyenkor az ember automatikusan magyarázatot keres. Genetika? Étrend? Bélflóra? Fertőzések? Modern életmód? Stressz? Környezeti tényezők? Oltások? Diagnosztika? És itt kell nagyon fegyelmezettnek lenni. Mert az emberi agy azonnal történetet akar az adatok mögé. Csakhogy az adat még nem történet.

Az adat először kérdés.

Az 1-es típusú diabétesz nem úgy működik, hogy találunk egyetlen okot, rámutatunk, és kész. Nem olyan, mint amikor valaki elesik, és tudjuk, hogy azért fáj a térde, mert beütötte. Ez egy autoimmun folyamat: a test saját immunrendszere kezdi el támadni az inzulintermelő béta-sejteket. De hogy kinél, mikor és mitől indul el ez a folyamat, az már sokkal bonyolultabb kérdés.

Ezért Japán nem egyszerű válasz.

Japán inkább nagyon jó kérdés.

Ha genetika, akkor érdemes megnézni, más autoimmun betegségek gyakorisága hogyan alakul ott Európához képest. Vannak autoimmun betegségek, amelyek Japánban ritkábbak, vagy más mintázatot mutatnak, mint Európában – ez utalhat genetikai különbségekre, eltérő HLA-mintázatokra is, vagyis arra az immunológiai háttérre, amely befolyásolja, hogyan különbözteti meg a szervezet a sajátot az idegentől.

Jó példa erre a cöliákia. Japánban a cöliákia előfordulása kifejezetten alacsony, és ezt a kutatók részben azzal magyarázzák, hogy ritkábbak azok a HLA-mintázatok, amelyek Európában gyakrabban kapcsolódnak a betegséghez. De itt sem csak a genetika számít: a hagyományos japán étrendben korábban jóval alacsonyabb volt a gluténbevitel is. Vagyis már egy másik autoimmun betegségnél is azt látjuk, hogy nem egyetlen tényező dolgozik, hanem genetika és környezet együtt.

De a genetika önmagában nem elég magyarázat. A genetikai háttér nem változik meg néhány évtized alatt, miközben az 1-es típusú diabétesz előfordulása több országban – Japánban is – növekedést mutatott. Vagyis lehet, hogy a genetika meghatároz egy alacsonyabb vagy magasabb alap-kockázatot, de a változásokat már valószínűleg környezeti tényezők is alakítják.

Ha az étrendet nézzük, megint nem elég annyit mondani, hogy „japán étrend”. A hagyományos japán táplálkozás sok szempontból eltér az európaitól: több rizs, több hal, több tengeri eredetű alapanyag, fermentált ételek, más zsír- és fehérjearány, más rostbevitel. Ez nem azt jelenti, hogy a japán étrend megvéd az 1-es típusú diabétesztől – ez túl egyszerű lenne. De jelentheti azt, hogy az étrend más bélflórát, más bélrendszeri immunológiai környezetet, más gyermekkori immunrendszeri érési folyamatot alakít ki. És mivel az 1-es típusú diabétesz kutatásában a bélflóra régóta fontos lehetséges kapocs a környezet és az autoimmunitás között, ezt nem lehet lesöpörni az asztalról. De kész válaszként sem lehet kezelni.

Ha az oltásokat nézzük, ott különösen fontos a pontosság. Mert az oltások és az autoimmun betegségek kapcsolata olyan téma, ahol nagyon könnyű rossz irányba menni. Japán nem azért érdekes, mert ott nem oltanak – oltanak. Részletes gyermekkori oltási rendjük van, csak a rendszer, az időzítés és egyes oltások köre eltérhet attól, amit mi Európában megszoktunk. Tehát nem lehet azt mondani, hogy Európa olt, Japán nem olt, és akkor ebből következik bármi. Ráadásul a jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján a gyermekkori oltások nem magyarázzák az 1-es típusú diabétesz országok közötti különbségeit – vannak vizsgálatok, amelyek nem találtak kapcsolatot a szokásos gyermekkori oltások és az 1-es típusú diabétesz kockázata között. Ettől még érthető, hogy az emberek felteszik ezt a kérdést, hiszen immunrendszerről beszélünk. De attól, hogy egy kérdés érthető, még nem biztos, hogy jó magyarázat.

Ha fertőzéseket nézünk, megint más irányba jutunk. Az 1-es típusú diabétesz kutatásában régóta vizsgálják, hogy bizonyos vírusfertőzések – például enterovírusok – szerepet játszhatnak-e az autoimmun folyamat beindításában. De itt sem arról van szó, hogy van egy vírus, ami diabéteszt okoz, hanem arról, hogy egy genetikailag fogékony szervezetben bizonyos környezeti találkozások megváltoztathatják az immunrendszer működését.

És akkor még ott van a modernizáció. Mert ha Japánban hagyományosan alacsonyabb volt az előfordulás, de közben emelkedést látunk, akkor muszáj feltenni a kérdést: mi változik? Életmód? Táplálkozás? Városi környezet? Gyermekkori fertőzési mintázatok? Bélflóra? D-vitamin? Gyorsabb növekedés? Kevesebb természetes mikrobiális találkozás? Több feldolgozott élelmiszer? Érzékenyebb diagnosztika?

És persze a diagnosztika sem mellékes. Ha országokat hasonlítunk össze, mindig meg kell kérdezni: ugyanazt mérjük? Gyermekkori vagy teljes népességi adatot nézünk? Klasszikus 1-es típusú diabéteszt mérnek, vagy belecsúszik LADA, monogén diabétesz, más diabétesztípus? Mennyire erős az országos nyilvántartás? Milyen gyorsan diagnosztizálnak? Milyen jól különítik el az altípusokat? De Japán alacsony előfordulása nem tűnik pusztán mérési hibának. Régóta ismert járványtani mintázat, hogy Kelet-Ázsiában alacsonyabb a gyermekkori 1-es típusú diabétesz előfordulása, miközben Európában – különösen Észak-Európában – sokkal magasabb.

És itt válik számomra igazán érdekessé az egész.

Japán nem választ adott nekem.

Hanem jobb kérdéseket.

Nem azt mutatta meg, hogy ezért lesz valaki diabéteszes. Hanem azt, hogy ugyanaz a betegség mennyire más gyakorisággal tud megjelenni, ha a genetikai, étrendi, bélflóra-, fertőzési, környezeti és diagnosztikai tényezők másképp rendeződnek. Nem nulla kockázat. Más kockázati térkép.

És ez utazásnál sem mindegy. Mert ha egy országban ritkább az 1-es típusú diabétesz, akkor lehet, hogy kevesebben ismerik fel elsőre a pumpát, ritkábban látnak szenzort, több magyarázatra lesz szükség, és jobban fel kell készülni nyelvileg, technikailag, orvosi papírokkal. Nem azért, mert ott rosszabb lenne. Hanem mert ritkább. És ami ritkább, az kevésbé része a közös társadalmi tudásnak.

Az igazság viszont az, hogy én nem is izgulok különösebben. Nekem az információ segít. Segít elképzelni, milyen környezetbe érkezünk. Mit fognak természetesnek venni. Mit láthatnak furcsának. Hol lehet majd nehezebb helyzet. Mert velünk valahogy külföldön mindig történik valami. És nekem attól lesz kisebb a káosz, ha legalább valamennyire előre látom a rendszert.

Aztán persze magyarként pontosan tudom, hogy minden betegséget meggyógyít a húsleves. Csak Dávid már másik generáció. Neki ez a ramen. Pedig ha tudnátok, hogy a terhességem alatt reggelire, ebédre és vacsorára is húslevest ettem.

Mi lett belőle? Ramen.

Szóval akkor végül is mi történik Japánban? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy van egyetlen következtetésem. Nincs. De azért az ember elgondolkodik. Ha egy országban ötször-hatszor ritkább az 1-es típusú diabétesz, akkor ott vajon mi rendeződik másképp? A genetika? Az étrend? A bélflóra? Az immunrendszer? A fertőzések? A környezet? Az egész együtt?

Nem tudom. Talán ez így mind együtt. Felhasznált források

1. Japán gyermekkori 1-es típusú diabétesz incidencia

   Matsuda F. et al. Long-term trends of pediatric type 1 diabetes incidence in Japan before and after the COVID-19 pandemic. Scientific Reports, 2023.

   Ebben szerepel az Oita prefektúrára vonatkozó 3,9/100 000/év átlagos incidencia és az évi 5,3%-os növekedés.

2. Magyarországi gyermekkori 1-es típusú diabétesz incidencia

   Soltész Gyula et al. A gyermekkori (0–14 év) 1-es típusú diabetes incidenciájának alakulása Magyarországon (2014–2018). Diabetologia Hungarica, 2019.

   A 2014–2018 közötti átlagos incidencia: 21,5/100 000/év, kb. évi 300 új gyermekkori eset.

3. Nemzetközi különbségek az 1-es típusú diabétesz gyakoriságában

   Karvonen M. et al. Incidence of childhood type 1 diabetes worldwide. Diabetes Mondiale (DiaMond) Project Group. Diabetes Care, 2000.

   A tanulmány nagy nemzetközi különbségeket mutatott ki, alacsony ázsiai és magas szardíniai/finn értékekkel.

4. Frissebb globális áttekintés 0–20 éveseknél

   Hormazábal-Aguayo I. et al. Incidence of type 1 diabetes mellitus in children and adolescents under 20 years of age: A systematic review and meta-analysis. Diabetes/Metabolism Research and Reviews, 2024.

5. Cöliákia Japánban: alacsony előfordulás, HLA és gluténbevitel

   Hokari R. et al. Extremely low prevalence of Celiac disease in Japan: Eternal silence or just the calm before the storm? Journal of Gastroenterology and Hepatology, 2020.

   A szerzők az alacsony japán cöliákia-előfordulást részben a hajlamosító HLA-típusok ritkább előfordulásával és az alacsonyabb gluténbevitellel magyarázzák.

6. Sclerosis multiplex Ázsiában/Japánban

   Cheong W.L. et al. Multiple Sclerosis in the Asia Pacific Region. Multiple Sclerosis International, 2018.

   Japánban az MS prevalenciája alacsonyabb tartományban szerepel, mint Észak-Európában vagy Észak-Amerikában.

7. Gyulladásos bélbetegségek Japánban és nyugatosodó étrend

   Chiba M. et al. Increased Incidence of Inflammatory Bowel Disease in Association with Dietary Transition (Westernization) in Japan. Journal of Clinical Biochemistry and Nutrition, 2021.

8. Japán oltási rend

   Japan Pediatric Society. Immunization Schedule Recommended by the Japan Pediatric Society, 2025.

   Ez mutatja, hogy Japánban is részletes gyermekkori oltási rend van.

9. Gyermekkori oltások és 1-es típusú diabétesz: nincs igazolt kapcsolat

   Hviid A. et al. Childhood Vaccination and Type 1 Diabetes. New England Journal of Medicine, 2004.

   Nagy dán kohorszvizsgálat, amely nem talált kapcsolatot a gyermekkori oltások és az 1-es típusú diabétesz között.

10. Teljes gyermekkori oltási rend és T1D-kockázat

    Glanz J.M. et al. The Childhood Vaccination Schedule and the Lack of Association With Type 1 Diabetes. Pediatrics, 2021.

    A teljes ajánlott oltási rend nem mutatott pozitív kapcsolatot a gyermekkori T1D incidenciával.

11. Rotavírus-oltás és T1D-kockázat

    Rogers M.A.M. et al. Lower Incidence Rate of Type 1 Diabetes after Receipt of the Rotavirus Vaccine in the United States, 2001–2017. Scientific Reports, 2019.

    A vizsgálatban a teljes rotavírus-oltási sorozat alacsonyabb T1D-kockázattal társult.