Mit ér az EU TAJ-kártya, ha diabéteszes gyerekkel utazol?

Az EU TAJ-kártyával kapcsolatban sokáig nekem is két félmondat volt a fejemben. Az egyik, hogy „EU-n belül úgyis ellátnak”, a másik, hogy „igen, de sok helyen önrészt kell fizetni, ezért kell utasbiztosítás”. Csak azt nem értettem pontosan, hogyan lehet egyszerre igaz a kettő. Mert ha ellátnak, akkor miért kell külön biztosítás? Ha meg úgyis fizetni kell, akkor mit ér az EU-kártya?

A válasz persze nem ilyen egyszerű, és pont ezért kezdtem el utánanézni. Beszéltem valakivel, aki egyetemen tanít egészségügyi ellátórendszer-gazdálkodást orvosoknak, ápolóknak, védőnőknek és gyógytornászoknak. Ő küldte el nekem azt a NEAK-állásfoglalást is, amely alapján ezt az egyetemen is így tanítják: EU-n belül is lehet önrész, ezért az utasbiztosításnak lehet szerepe. Közben előkerestem az EU-s magyarázó anyagokat, és meghallgattam néhány nagyon is gyakorlati történetet Spanyolországból, Görögországból és Horvátországból.

A végén nekem az állt össze, hogy a két mondat tényleg nem zárja ki egymást. Csak az egyik az ellátáshoz való hozzáférésről beszél, a másik pedig a költségekről és azokról a helyzetekről, amelyek már nem az állami egészségügyi ellátás részei.

Az EU TAJ-kártyával nem a magyar egészségügyi rendszert viszed magaddal. Ha Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban vagy Horvátországban kerülsz orvoshoz, az adott ország állami rendszerébe lépsz be, az ottani szabályok szerint. Ezért lehet egyszerre igaz, hogy ellátnak, és az is, hogy fizetned kell valamennyit.

Mit jelent valójában az EU TAJ-kártya?

Az EU TAJ-kártya tehát nem arra való, hogy külföldön is ugyanazt a rendszert kapd, amit itthon. Arra való, hogy ideiglenes EU/EGT-beli tartózkodás alatt az adott ország állami egészségügyi rendszerében hozzáférj az orvosilag szükséges ellátáshoz.

És itt nem csak életveszélyről van szó.

Az EU-s szabályozásban nem a „sürgősségi ellátás” a kulcsfogalom, hanem a szükséges ellátás. Vagyis olyan ellátás, amely az adott helyzetben orvosilag szükséges ahhoz, hogy ne kelljen a tervezett tartózkodás vége előtt hazautaznod csak azért, mert kezelésre van szükséged.

Az Európai Bizottság magyarázó anyaga szerint a szükséges ellátás célja éppen az, hogy az ember biztonságos egészségügyi feltételek mellett folytathassa a tartózkodását. Azt pedig, hogy egy ellátás szükséges-e, orvosi szempontból kell megítélni, nem adminisztratív alapon.

Ez diabéteszes gyereknél nagyon nem mindegy. Egy hányás, ketonos állapot, fertőzés, kiszáradás, bizonytalan rosszullét, baleset vagy kórházi megfigyelés nem mindig úgy indul, hogy „most életveszély van”. Attól még lehet orvosilag szükséges helyzet.

A krónikus betegség sem jelenti azt, hogy automatikusan kiesel az EU-kártya logikájából. A NEAK-állásfoglalás szerint a már meglévő, krónikus betegségek miatt szükségessé váló orvosi ellátások is orvosilag szükséges ellátásnak minősülhetnek, és EU-kártya terhére nyújthatók.

Az EU-s magyarázó anyag is kimondja, hogy a „szükséges ellátás” nem korlátozható kizárólag hirtelen betegségekre. A krónikus betegséggel élők szabad mozgását nem lehet csak azért korlátozni, mert utazás közben is szükségük lehet ellátásra.

Vagyis ha egy 1-es típusú diabéteszes gyereknek külföldön, közfinanszírozott ellátónál orvosilag szükséges ellátásra van szüksége, az EU-kártya szempontjából nem az a kiindulópont, hogy „ez előzménybetegség, tehát biztosan nem jár semmi”.

Ez nem tüntet el minden költséget. De azt jelenti, hogy az EU-kártya egészségügyi szempontból többet ér, mint ahogy sokan gondolják.

Hol csúszhat el a gyakorlat?

A hivatalos tájékoztatók ott érnek véget, ahol a valóság sokszor elkezdődik: amikor ott állsz egy idegen országban, egy rosszul lévő gyerekkel, és nemcsak az számít, hogy papíron mire vagy jogosult, hanem az is, hogy értitek-e egymást.

Egy ismerős család például Görögországban próbálta ki az ellátórendszert, mert a diabéteszes gyerekük kiszáradt. Az ellátás során a szenzorba próbálták meg bedugni a tesztcsíkot.

Nem ér nevetni.

Kívülről ez abszurdnak hangzik, de ott, abban a helyzetben ez egyáltalán nem vicces. Mert ami nekünk mindennapi rutin — szenzor, pumpa, tesztcsík, keton, kiszáradás —, az nem biztos, hogy minden ellátási helyzetben ugyanúgy magától értetődő.

És ez nem azt jelenti, hogy Görögországban rossz az ellátás. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy egy diabéteszes gyerekkel a technológia, a nyelv és a helyi rutin néha nagyon furcsán találkozik.

Spanyolországból is van ilyen tapasztalat. Sok helyen nem beszélnek angolul. Persze ma már ott van a telefon, a fordító, az internet. Csakhogy ehhez kell térerő is.

Egy ismerősöm nőgyógyászhoz ment Spanyolországban. A rendelő a mínusz első emeleten volt, térerő nem volt, közös nyelv nem volt, úgyhogy maradt az, hogy néztek egymásra az orvossal.

Cserébe sokszor nagyon jófejek.

Amikor a férjem fejébe Costa Braván beleállt néhány kampó, a mentős megkérdezte tőle, beszél-e angolul. Mondta, hogy igen. A mentős erre nevetve közölte, hogy ő nem.

Ott legalább volt térerő és megoldották.

Szóval ebből nem az következik, hogy nem kell utazni, vagy hogy külföldön baj lesz. Hanem az, hogy az EU-kártya és az utasbiztosítás mellé kell néhány nagyon egyszerű, előre leírt mondat is. Olyan mondatok, amiket akkor is meg tudsz mutatni, ha nincs kedved magyarázni, ha ideges vagy, ha nincs térerő, vagy ha a másik oldalon nem beszélnek angolul.

Például azt, hogy a gyerek 1-es típusú diabéteszes, inzulint használ, szenzort vagy pumpát visel, és milyen helyzet miatt kértek segítséget. Azt is, hogy állami ellátást szeretnétek, és elfogadják-e az Európai Egészségbiztosítási Kártyát.

Legyen leírva offline is, papíron vagy képernyőfotón. Mert baj esetén sokszor nem az a legnehezebb, hogy nincs jogosultságod, hanem az, hogy nem tudod gyorsan, pontosan, félreérthetetlenül elmondani, mire van szükség.

Nézzünk néhány gyakori célországot

Horvátország: nem az a kérdés, van-e orvos, hanem hogy HZZO-s-e

Horvátország sok magyar családnak alap úti cél. Közel van, autóval elérhető, ismerős terepnek tűnik. Pont ezért könnyű azt hinni, hogy egészségügyi szempontból is egyszerű lesz.

Pedig Horvátországban az egyik legfontosabb kérdés az, hogy az ellátó HZZO-val szerződött szolgáltató-e.

Az EU-kártya nem bármelyik rendelőben működik, hanem az állami vagy szerződött ellátórendszerben. A turistaövezetekben működő rendelők, ügyeletek, magánklinikák nem feltétlenül ilyenek. Ha nem HZZO-s szolgáltatóhoz kerülsz, könnyen előfordulhat, hogy fizetős betegként kezelnek.

Horvátországban az EU-kártya jó kapaszkodó, de csak akkor, ha jó rendszerbe kerülsz.

Itt ezt kell tisztázni már az elején:

Do you have a contract with HZZO? Do you accept the European Health Insurance Card?

Magyarul: szerződött állami ellátóhoz kerültem, vagy turistaként fizetős rendszerbe léptem be?

Olaszország: az SSN és a „ticket” országa

Olaszországban az állami egészségügyi rendszer neve Servizio Sanitario Nazionale, röviden SSN.

EU-kártyával az SSN-ben vagy azzal szerződött ellátóknál lehet orvosilag szükséges ellátást igénybe venni. De Olaszországban több ellátásnál létezik úgynevezett ticket, vagyis betegoldali díj.

Ez régiónként is eltérhet.

Vagyis Olaszországban nem az a jó kérdés, hogy „EU-s ország-e”. Hanem az, hogy az ellátó az SSN része-e, és az adott vizsgálatra, gyógyszerre vagy kezelésre kell-e ticketet fizetni.

Olaszországban ezt a két szót érdemes megjegyezni: SSN és ticket.

A kérdés:

Is this provider part of the Servizio Sanitario Nazionale? Is there a ticket?

Magyarul: állami/szerződött rendszerben vagyok, és van-e betegoldali díj?

Görögország: állami, szerződött magán vagy teljesen magán?

Görögországban a kulcskérdés az, hogy milyen ellátóhoz kerülsz.

Az állami rendszerben, például ESY állami kórházakban, az EU-kártya használható lehet. De van szerződött magánellátás is, és van teljesen magánellátás is. Ezek között költségben nagy különbség lehet.

A szerződött szolgáltató még nem mindig jelenti azt, hogy minden teljesen díjmentes. A nem szerződött magánellátásnál pedig könnyen teljes költség merülhet fel.

Itt az a kérdés, melyik rendszerhez tartozik az ellátó.

Is this public healthcare or EOPYY-contracted care? Will there be a co-payment?

Magyarul: állami vagy szerződött ellátásban vagyok, és lesz-e önrész?

Spanyolország: az állami ellátás is lehet modern, ezért nem mindig látszik a különbség

Spanyolországnál fontos félretenni azt a magyar fejben élő képet, hogy az állami ellátás biztosan lepukkantabb, a magán pedig modern.

Ez nem feltétlenül így van.

A spanyol állami rendszer, a Sistema Nacional de Salud, sok helyen modern, gyerekbarát, jól felszerelt. Diabéteszkezelésben is lehet nagyon fejlett. Ez jó hír.

Csak közben van egy gyakorlati veszély: kívülről nem mindig egyértelmű, hogy állami vagy magánellátásba léptél be.

Spanyolországban ezért különösen fontos kimondani, hogy közellátást kérsz, és megkérdezni, elfogadják-e az Európai Egészségbiztosítási Kártyát.

A gyógyszereknél viszont lehet betegoldali hozzájárulás. Tehát az állami ellátáshoz való hozzáférés és a teljes ingyenesség itt sem ugyanaz a kérdés.

Spanyolországban külön mondd ki, hogy közellátást kérsz:

Is this public healthcare? Do you accept the European Health Insurance Card?

Magyarul: állami ellátásként kezelnek, vagy magánbetegként?

Akkor mire jó az utasbiztosítás?

Szerintem EU-n belül nem abból kell kiindulni, hogy diabéteszes gyerekkel az egészségügyi ellátás csak az utasbiztosításon múlik.

Az EU-kártyának igenis van egészségügyi jelentősége. Nem csak életveszély esetén, hanem orvosilag szükséges ellátásnál is. És a krónikus betegség miatt szükségessé váló ellátás sem esik ki automatikusan ebből a logikából.

Én személy szerint az önrész miatt nem aggódom különösebben. Lehet, hogy fizetni kell valamennyit, lehet, hogy nem. Ez országonként és helyzetenként eltér. Nyilván jó tudni róla, de nekem nem ez az utasbiztosítás fő értelme.

Az utasbiztosítás számomra inkább akkor fontos, amikor nem egyszerűen orvosi ellátásról van szó, hanem arról, hogy az egész utazás megborul.

Például baleset történik. Elveszik a poggyász, kirabolnak. Hosszabbítani kell a szállást. Át kell szervezni a hazautat. Valakinek kint kell maradnia a gyerekkel. Új repülőjegyet kell venni. Vagy elvileg felmerül a hazaszállítás kérdése.

A hazaszállításról sem gondolom azt, hogy a gyakorlatban minden helyzetben egyszerűen megvalósul csak azért, mert van biztosítás. Egy beteg vagy rossz állapotban lévő gyereket nem lehet csak úgy „hazahozni”, mert nekünk az lenne kényelmesebb. Orvosilag, logisztikailag, engedélyezésben és állapot szerint is lehetnek korlátai.

De ettől még nem mindegy, hogy van-e mögötted egy biztosítási és asszisztencia-réteg, amely legalább csökkenti a kockázatot.

Nekem erről szól az utasbiztosítás.

Utazás előtti minimum

Legyen EU TAJ-kártya minden családtagnak. Legyen személyi igazolvány vagy útlevél. Legyen nálad az utasbiztosítás kötvényszáma és a biztosító asszisztencia telefonszáma. Legyen angol nyelvű orvosi igazolás, rövid diagnózis- és terápiás leírás, gyógyszerlista, valamint a pumpa, szenzor és inzulin adatai.

Az eszközökből legyen tartalék. Inzulin, pumpatartozék, szenzor, vércukormérő, tesztcsík, ketonmérő vagy ketoncsík, glukagon, töltők, elemek, kábelek. És ami fontos: ezek soha ne a feladott poggyászban legyenek repülőút esetén, hanem kézipoggyászban.

Érdemes előre megnézni, hol van a legközelebbi állami kórház, mi az adott ország sürgősségi száma, mi a biztosító asszisztencia száma, és hogyan kérdezed meg, hogy elfogadják-e az EU-kártyát.

A végső tanulság

Nem szeretném senkinek megmondani, hogy kössön-e utasbiztosítást, vagy milyet kössön. Én személy szerint Európán belül is kötök, de nem azért, mert az EU-kártyát értéktelennek tartom. Éppen ellenkezőleg: szerintem sokkal többet ér, mint ahogy sokan gondolják.

Az EU TAJ-kártya az egészségügyi jogosultsághoz kapcsolódik. Az utasbiztosítás inkább ahhoz, ha az utazás körül borul valami: poggyász, baleset, hosszabbítás, hazautazás, asszisztencia, pluszköltségek.

Nekem nem az a célom, hogy bárkinek megmondjam, mit csináljon. Hanem az, hogy legyen elég információnk a döntéshez.

Én nem azért készülök fel, mert biztosan baj lesz. Hanem azért, mert ha mégis lesz, nem akkor akarom kitalálni, hogyan mondjam el egy idegen országban, hogy mire van szükségünk, és mit kell intézni ahhoz, hogy biztonságban továbbmenjünk vagy hazajussunk. Nem utolsó sorban, utazni megyek, kikapcsolni, pihenni és nem 100% készenlét módban létezni. Felhasznált források: Európai Bizottság: European Health Insurance Card – általános EHIC-tájékoztató.

• Európai Bizottság: EHIC FAQ – medically necessary care / necessary care magyarázata.

• European Commission explanatory note: Necessary care.

• Európai Bizottság: Spain – European Health Insurance Card.

• Európai Bizottság: Croatia – European Health Insurance Card.

• Európai Bizottság: Italy és Greece – European Health Insurance Card országoldalak.