„Nem csak túlélni akarunk, hanem kimondani is” – Elindult a Diabanyu Podcast

Amikor egy gyereknél kimondják a diagnózist, az első időszakban legtöbbször azért imádkozunk, hogy minél hamarabb megszokjuk az új életünket. Hogy a feladatok rutinná váljanak, hogy ne kelljen minden pillanatban gondolkodni, számolni, félni.És közben valójában attól is rettegünk, hogy szembenézzünk a valósággal. Mert ha ránézünk, akkor ott van. Ha elismerjük, akkor el kell bírnunk. Ez pedig sokszor túl nehéz.

Így hát inkább csináljuk. Nem gondolunk rá. Nem beszélünk róla. Kívülről úgy tűnik, minden rendben van – belül meg tele vagyunk kérdésekkel, kételyekkel, dühvel. A társadalom tévhitei között vergődünk, és még a saját szavainktól is félünk.

De mi változtatná meg ezt, ha még magunknak sem merjük megmutatni?Tudunk-e segítséget kérni? Kapaszkodni egymásba? Újra és újra regenerálódni?Merjük-e bevallani, ha hibáztunk? Ha tele van a tökünk? Ha bármeddig is tart ez, néha egyszerűen nem megy?És tudunk-e közben példát mutatni a gyerekeinknek – azoknak, akik egész életükben ezzel fognak élni?

Ezért indítottam el a Diabanyu Podcastot.

Mert ha valamitől könnyebb lehet, az az, ha kimondjuk. Ha nem maradunk egyedül a történeteinkkel. Ha halljuk egymás hangját díszítések, maszkok és cukormáz nélkül.

https://www.youtube.com/@diabanyupodcast

🎙️ Az első epizódban Sándor Csilla volt a vendégem, akivel arról beszélgettünk, hogyan lehet a kontrollt elengedéssé, a félelmet bizalommá alakítani.Ez a beszélgetés nemcsak diabéteszes családoknak szól, hanem mindenkinek, aki valaha érezte, hogy a kezéből kicsúszik az irányítás.

És ez csak a kezdet. 2025-ben három adással készülök még, novembertől decemberig és egy meglepetés vendéggel is érkezem karácsony előtt.

👉 Kövesd a Diabanyu Podcastot YouTube-on és írd meg, mit gondolsz. Mert ez nemcsak az én hangom, hanem a miénk.